Kezdet

Egyszer el kell kezdeni... Mint mindent az életben. És jajj hányszor kezdtem már el én magam is, és hányszor buktam bele. Hol mert nem ésszerű, hol mert nem tartható, hol mert lusta voltam, hol mert akarat gyenge. DE most döntenem kellett.

Ha egyszer családot szeretnék, gyereket, egészséges életet, akkor változtatnom kell. Mindenen.  Életmódon, főzésen, szokáson, hozzá álláson...

Első lépésként nem tudtam mindent feladni, így a lustaságommal próbálkozom...


De jó is ezeket kiírni magamból...
De gondolom nem ártana valamit magamról elmondani, nos legyen.
Mondhatnám, hogy szokásos, lassú elhízás, csokivawló temetkezés, sok bántás gyerekkorban. De nem... Óvodában egyszálbél kislány voltam, a bordám is kilátszott, mindig cserfes, mosolygós, be nem állt a szám. Aztán általános iskola. Ott megindultak felfelé a kilók. A szüleimet nem hibáztatom egy percig sem. vittek külön féle sportokra, ha kértem. Jártam teniszezni, röplabdázni, még judozni, és lovagolni is. De nekem nem volt kitartásom már akkor sem. És ha egy gyerek nem akar valahova járni, akkor nem lehet kényszeríteni. Néha kaptam csúfolódást, amitől nyilván az ember önbecsülése kicsit meginog, de mindig volt sok barátom, alapvetően szerettek az osztálytársak, szóval nem voltak lelki gyötrelmek, csak valahogy éreztem, hogy a lányok milyen csinosak, csini ruhákat vehetnek fel, toppokat...

Aztán a gimiben minden megváltozott. Előtte levő nyáron elkezdtem kézilabdázni. Általában heti két edzés, másfél órában. És valami megváltozott. Elkezdtem nőiesedni, kivirultam még jobban, rengeteg barátot szereztem, állandóan császkáltam valamerre, és a kilók valahogy lecsúsztak. Ha jól emlékszem nem is volt az igazi diéta, csak nem voltam annyit otthon, nem volt időm csipegetni a hűtőből egy kis túrórudit, egy kis sajtot, vagy csinálni egy szendvicset. A vacsorát meg általában kihagytam, bár lehet, ez nem egészséges, de nem volt szigorú, ha nagyon éhes voltam, akkor ettem.
Ekkor voltam legjobb formámban: 62 kg a 165 cm-es magasságomhoz. Lehet BMI szerint ez még határon van, és az ideális 55-60 között lenne, de egy olyan duci kislánynak, aki volt 83 kg is még alacsonyabban, ez bőven tökéletes. Soha nem voltam nádszál, de egy miniruhát bőven feltudtam venni. Alapvetően is elég stramm, izmos felépítése van a testemnek, széles vállam. Ha 50 kg lennék, csak egy kis csontváz lennék.

Aztán ahogy az lenni szokott a fősulin találkoztam a párommal, elkényelmesedtem... Sok tévézés, együtt főzőcskézés, nasizás, mozizás, kevés mozgás, mert ő Fehérváron lakott, és az ingázás elég sok időt elvesz. Bár ez kifogás csak. Elkényelmesedtem, és elengedtem magam. Csakis az én hibám, a saját lustaságom vett erőt magamon...
A végeredmény 95 kg, 46-48-as ruhaméret a korábbi 40-eshez képest. Illetve IR és PCOS. De ezt csak diétával és mozgással szeretném orvosolni. Még nem akarok gyógyszert.
Volt már több sikertelen próbálkozás, de tényleg csak a kitartás hiányzott, hiszen tudom, érzem, hogy a helyes módszer a kezemben van.

A lényeg, hogy az elkövetkezendő periódusban egy olyan tartható egészséges életmódot szeretnék, amiben benne van a mozgás, nem kap helyet a cukor, és a finomított szénhidrát, de van rengeteg rost, értékes fehérje, gyümölcs és zöldség.

A cél 60 kg.
Ez -35 kg.
Ebből nagyjából 3 már meg van, egy kicsit stresszesebb időszaknak köszönhetően. Most jön a "maradék"...
Ide szeretnék külön egy recept gyűjteményt és külön egy napi kalória naplót. Remélem sikerrel járok.