Na de akkor nézzük:
Reggeli:
Pirítós, egy kis vajjal és két tükörtojással, rá egy kicsi reszelt sajttal.
Ebéd:
Csömöri gombóc leves, ami annyiból áll, hogy sok zöldség, husi, tárkonyos lé, és krumpligombóc. De gombócból keveset ettem, sok zöldséggel inkább. Aztán két pici szelet rántott husi. Az egyik céklával, a másik 100 g krumplipürével. Desszert szerencsére nem volt. :)
A vacsora valószínűleg ma kimarad. Bár nem szoktam ilyet, és lehet egy pirítóst még megeszek, de nem tervezem. Uzsonnára pedig egy kocka étcsokit ettem. Egyszerűen kívántam valami édességet. Még karácsonyról maradt, úgyhogy abból elszopogattam egy kockát.
Illedtve egy kis törést egy tejcsokiból, amin karamelles szósz van, meg mandula. Nagyon jó a ropogós kis csoki, de annyira, de annyira édes, hogy bevallom egy kicsit émelyítő is volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el lehet szokni az erőteljes cukros ízektől. Szerencsére...:):):)
Na ebből látszik, hogyha most neki állnék még mozogni is, akkor teljesen belefér az életünkbe egy családi vacsora is. És annyira tele voltam ebéd után, mintha legalább kétszer ennyit ettem volna. Szóval nem kell mindenről lemondani. Hozzá lehet szokni a mértékhez. Csak figyelembe kell venni a többi étkezésnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése